Elkomolyodott, és lehorgasztotta a fejét. Bátran, büszkén, tiszta szívvel nézett a Geréb szemébe, s Geréb ezt a nézést úgy érezte, mintha valami súly szállott volna a lelkére. A lámpa fénye ráesett a Nemecsek szép szőke kis fejére, víztől fényes ruhájára. Kinyújtotta a karját, és Gerébre mutatott, akinek most a torkán akadt a nevetés. Inkább fojtsatok vízbe, és verjetek agyon, de én ugyan nem leszek áruló, mint valaki, aki ott áll, ni. Hiszen ha akartam volna, nem kellett volna a vízbe mennem. A Pásztorok ellopták a golyóimat a Múzeum-kertben, mert ők voltak az erősebbek! Könnyű tíznek egy ellen! De én nem bánom.
Könnyű volt velem elbánni! Aki erősebb, az győz. És ha eljöttök hozzánk a Pál utcába, elvenni a földünket, hát majd mi is ott leszünk! És meg fogom nektek mutatni, hogy ahol mi is tízen vagyunk, ott másképpen fognak veletek beszélni, mint ahogy én most itt beszélek. És ha még egyszer a vízbe nyomtok, és még százszor és ezerszer a vízbe nyomtok, akkor is eljövök ide holnap is meg holnapután is! Majd csak megbújok valahol, ahol nem vesztek észre. De engem meghívhattok magatok közé, hízeleghettek nekem, adhattok ajándékot, amennyit csak akartok, semmi közöm hozzátok. A múltkor magamtól pottyantam a vízbe, akkor is láttalak a szigeten az idegenek közt. Inkább újesztendeig a vízben ülök nyakig, mint hogy összeszűrjem a levet a barátaim ellenségeivel. Jó volt - mondta csöndesen, és hozzátette: - Jó volt, sokkal jobb volt, mint a parton állni, és kinevetni engem. Nemecsek ráemelte nagy kék szemét, és felelt. De akkor elébe állt Geréb, széthúzta vigyorogva a száját, és kevélyes fejbólintással ezt kérdezte tőle:
Keserűen mosolygott, és simogatta a vizes kabátját.
0 kommentar(er)
